A történelmi borvidék 1561 óta dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés mindig a "három sátorhegy" (Tokaji-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által meghatározott háromszögön belül zajlott. A Tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet - a világon elsőként - zárt borvidékké nyilvánította. A terület mind földtörténetileg, mind földrajzilag egyedülálló adottságokkal rendelkezik. A mállékony, vulkanikus és posztvulkanikus tevékenységgel keletkezett kőzetek sokféle talajtípus kialakulását eredményezték - ez kihatással van a talaj termő erejére, ásványi anyag tartalmára, hőelnyelő, hőtároló és visszasugárzó képességére. A kedvező fekvésű lejtők, a sok napfény, a Bodrog és a Tisza közelsége, valamint a hosszú ősz nagyon kedvező klimatikus viszonyokat eredményez.A sajátos mikroklímának köszönhetően a pincék falán különleges pincepenész, a Cladosporium cellare telepedik meg, mely a bor érési folyamatára van jótékony hatással.További különleges értéket jelent, hogy a közeli hegyek magasabb övezeteiben megtelepült kocsánytalan tölgy a hordókészítés kiváló alapanyaga. A hordó fája jelentősen befolyásolja a bor érési folyamatát (oxidatív érlelés) és kedvező hatással van aromájára és színére is. Abaújszántó valószínűleg már a XVIII. században is a borvidék végvárának számított. Abaújszántó város, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Északi- Középhegységben a Zemplén-hegysor nyugati oldalán, Abaúj déli csücskében a magyar-szlovák államhatár közelében, a Hernád bal partján található. Miskolctól, a megyeszékhelytől 60 km-re, míg a korábbi székhelytől, Kassától mindössze 45 km-re fekszik. A település a vulkanikus eredetű a Zempléni-hegységhez tartozó hegyek (Sátorhegy, Krakó-hegy, Fehérhegy, Gyűr-tető) által körbezárt völgyben található, a Tokaj-Hegyalja-i borvidék kezdőtelepülése. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a településen hagyományossá vált a szőlő- és bortermelés.